A számítógép valamennyi összetevője közül a processzor melegszik a legjobban, mivel kerámiaburkolata bármely fémnél rosszabbul vezeti a hőt. Éppen ezért az általa termelt iszonyú mennyiségű hő elvezetése létfontosságú ahhoz, hogy a CPU egyáltalán működhessen. Ellentétben a perifériákkal, melyeknél legfeljebb csak félmegoldásokat használni, ez az egyetlen rész, amely komplett hűtőegységet igényel. És nemhiába emeltük ki azt, hogy komplett. A videókártyák világában ugyanis gyakran találkozunk olyan termékkel, mely igényel bizonyos szintű hőeltávolítást, de annak a viszonylag kis mennyiségnek a kezelésére bőven elegendő egy egymagában álló hűtőborda. A processzor esetében azonban szükségünk van mind a borda, mind a ventillátor szerepére.
Itt kell megemlítenünk - még ha nem is kapcsolódunk szorosan a témához - a sokat emlegetett processzor- elfüstölési effektust. Az embereket általában azzal riasztják vissza a túlhajtástól, hogy általa könnyedén megnövelhetjük a hőmérsékletet oly mértékben, hogy a CPU szabályszerűen kiég, mint egy túlterhelt biztosíték. Ez azonban nem egészen igaz. Kezdjük ott, hogy minden processzornak van egy gyárilag meghatározott hőmérséklet- maximuma, ami fölé nem ajánlatos menni, ám ezt a felső határt eleve jóval magasabban határozzák meg, mint a normális üzemhőmérséklet. Vegyünk példának egy Intel Pentium MMX 166-ot. Ez elviekben nem mehet 80 Celsius fok fölé. Normál körülmények közt egy szabványos, párszáz forintos hűtőegység segédletével mindössze 50-55 foknyi hőt termel, jóval a maximum alatt. Amennyiben ezt a processzort felhúzzuk 250-262 Mhz-re, 60-65 fokra is emelkedhet a hőmérséklete, ez azonban még mindig 15 fokkal van a felső határ alatt. Tovább azonban nem mehetünk, mivel a CPU túlhajthatósága is véges, ezért mindenféle magasabb beállítás esetén a jutalmunk egész egyszerűen egy sötét képernyő, ami annak a jele, hogy nem tudja túlerőltetni magát (és akkor már nem is szóltunk a Windowsról, mely szuperérzékeny méterként hibajelenségei és lefagyásai révén mérföldekkel előre jelzi, ha baj van). Mindez alapján egyfajta téveszme az, hogy az overclock legfőbb gátja a túlmelegedés és mondjuk egy Peltier hűtővel minden lehetséges. A lényeg tehát, hogy az abszolút standardnak tekinthető körülmények közt is jóval tágabb elviekben a mozgásterünk, mint azt a processzor fizikailag bírná; ha pedig megközelítenénk ill. elérnénk a felső határt, azt az operációs rendszer és a programok viselkedésén idejében megláthatjuk. Az "elfüstölés" réme legfeljebb akkor fenyegethet, ha nincs ventillátor és/vagy hűtőborda a processzoron - ezesetben azonban édesmindegy, hogy szabályosan vagy túlhajtva használjuk a gépünket.
A hűtőegység teljessége: a borda és a ventillátor
Mint említettük, a kettő egy és elválaszthatatlan. A hűtőborda feladata, hogy átvegye a hőt a processzortól, ám ekkora mennyiségben képtelen azt eltávolítani a CPU közeléből, kvázi mit sem ér munkája, hiszen a hő továbbra is a védendő egységet lengi körül. Szükség van tehát egy nagy hatékonyságú eszközre, mely az általa átvett és kisugárzott hőt elszívja, majd kifújja a szélrózsa minden irányába, egyszersmind le is hűtve azt kis mértékben. Ez a ventillátor. Láthatjuk tehát a feladatmegosztást: a hűtőborda összegyűjti, a ventillátor pedig eltávolítja a hőt. Mire kell figyelnünk vásárláskor, másként szólva, mik az alapkövetelmények?
A hűtőborda tekintetében...
...a méret igenis számít. Annál jobban hűt a borda, minél nagyobb a felülete, ezt pedig kétféleképpen érhetjük el: egyszerűen csak megnöveljük a horizontális és/vagy vertikális méretet vagy mélyedéseket, vájatokat használunk, ami lényegében ugyanazt eredményezi, mintha a szélességet növeltük volna, a végeredményt pedig "összegyűrnénk". Ez utóbbit figyelembe véve a "nagyobb (kiterjedés) a jobb" elmélet csak félig takarja az igazságot; egy kisebb hűtőborda megfelelően kialakított vájatokkal épp olyan jó lehet, mint egy kétszer akkora. A legideálisabb persze az a megoldás, mely ötvözi a két módszert: viszonylag nagy alapterületű és egyben sok tűszélességű mélyedés található rajta.
...fontos, hogy a vájatokban megfelelő legyen a levegőáramlás; ez különösen a rosszul kialakított, gyengén kivitelezett tűvékony redőzés esetében szokott problémát jelenteni. A Pentium II-es modellek egyik újítása, hogy keresztezett vájatolást használnak, aminek lényege, hogy sokkal jobb a már említett légáramlás, a hűtőegység egész felületén.
...a borda azon felületének, mely a processzorral érintkezik, száz százalékosan laposnak, egysikúnak kell lennie. A kidudorodások hézagokat, réseket képezhetnek, amelyekben bennreked a meleg levegő, így csökkentve a hővezető képességet. Ne vásároljunk egyenlőtlen felületű megoldásokat!
...a Pentiumos hűtőegységeknél a ventillátor tökéletesen lefedi a bordát, ugyanez azonban nem mondható el a Pentium II-ről. Mint a fenti képen is látszik, a ventillátor jó, ha a felét vagy harmadát lefedi a bordának. Ennek ellensúlyozására szokták újabban alkalmazni azt a módszert, hogy a borda "szabadon lévő" területeit lefedik, így megakadályozva, hogy a hő szabad mozgását, sőt: ez a fedél lényegében a ventillátorhoz tereli a levegőt annak szívóereje révén, így válik lehetségessé, hogy minden kisugárzott hő elvezetésre kerüljön.
Egy ritkább, ám érdekes szempont, amit figyelembe vehetünk: a hőellenállási théta, melynek mértékegysége a watt per celsius. A lényege: 2 W/C például azt jelenti, hogy minden, a CPU által felhasznált watt két celsius fokos hőmérsékletemelkedéssel jár, azaz 15 wattos áramfelvétel esetén 30 fokos lesz a processzor. Eszerint minél kisebb ez az érték, annál jobban hűt a borda. Ez elméletileg szép, ám a gyakorlatban igen kevés gyártó szokta megadni ezt az értéket.
A hűtőegység egészének tekintetében...
...mérjük fel lehetőségeinket, mielőtt kiválasztjuk a legrobosztusabb modellt: elképzelhető, hogy nem fér be a kártyák vagy a ház más felépítési tényezői miatt.
...sok termék (különösen az újabbak) három drótos vezetékkel van ellátva, ahol az átlaghoz képest az egy plusz arra szolgál, hogy a ventillátor fordulatszámát figyeljük. Ennek legfőbb fontossága, hogy azonnal értesüljünk róla, amint valami ok miatt lelassul vagy leáll, hisz ekkor funkcióját veszti és a CPU hőmérséklete rövid időn belül drasztikusan megnő.
...a többséget gyárilag ellátják valamilyen grafit, alumínium vagy polimer alapú felületi kezeléssel, amely elvileg feleslegessé teszi bármilyen hőelvezetést segítő anyag utólagos rátételét, hacsak nem szánjuk el magunkat, hogy egy megfelelő vegyületet használva (mint például a szilikonzsír) nyilvánvalóan jobb eredményt érjünk el.
...szinte minden termék olyan szorítókapoccsal csatlakozik a processzorhoz, melynek felszerelése és eltávolítása semmiféle szerszámot nem igényel. Ezekkel kapcsolatban két probléma merülhet fel. Egyfelől vásárláskor alaposan győződjünk meg, hogy a kapocs rugalmas, de erős fémből készült; nehogy speciális erőfeszítést igényeljen a felhasználása. Másfelől amikor ráillesztjük a CPU-ra, bizonyosodjunk meg róla, hogy tökéletesen, résmentesen illeszkedik.