2. rész: a Windows 95/98 beállítása

Amennyiben az első részben taglaltaknak megfelelően eldöntöttük, hogy milyen típusú hálózatot szeretnénk, és beszereztük a szükséges összetevőket, akkor jön a neheze: az operációs rendszer konfigurálása. Szerencsére nem olyan bonyolult és körülményes, mint amilyennek tűnik: kis előkészülettel és türelemmel problémamentesen helyezhetjük üzembe a hálózatot (hacsak olyan komoly problémák, mint például a hálózati kártya hardverhibája, fel nem lépnek). Az alábbiakban igyekszünk minél érthetőbben, képekkel gazdagon illusztrálva bemutatni a lépéseket.

A hálózati kártya installálása
Talán a legnehezebb fázis, mert a gépünkben lévő kártyák (és az ezek által lefoglalt megszakítás-kérelmek) számától, valamint maga a NIC (Network Interface Card) minőségétől függ, hogy mennyire lesz könnyű dolgunk, és mennyi problémával kell majd szembesülnünk. Miután fizikailag behelyeztük a hálózati kártyát, indítsuk el a gépet és remélhetőleg a Windows felismeri és elindítja az Add New Hardware (Új hardver hozzáadása) varázslót (ha a kártya Plug and Play), majd kéri a rendszer CD-jét (amennyiben a detektált termék megtalálható a gyári driver-adatbázisban), vagy adott esetben az installációs lemezt (amit remélhetőleg megkaptunk a kártyával együtt). Helyezzük be a megfelelő adathordozót és kövessük a képernyőn megjelenő utasításokat. Amennyiben a felismerés nem történik meg, két oka lehet: a kártya nincs jól behelyezve a foglalatába, vagy nem Plug and Play. Amennyiben a NIC PCI-os, vagy biztosan tudjuk, hogy P&P, próbáljuk meg áthelyezni a kártyát egy másik bővítőhelybe. Előfordulhat ugyanis, hogy a foglalat slave, azaz nincs megszakítás-kérelmi joga, és ennek folytán nem képes azonosítani a rendszer a belehelyezett terméket. Ha pedig a kártya ISA és nem Plug and Play, akkor a hozzáadott driverlemezről sajátkezűleg kell feltennünk a meghajtóprogramot (a Control Panel -> Add New Hardware útján). A lemezen egybként elképzelhető, hogy találunk egy DOS-os segédprogramot, mellyel beállíthatjuk és tesztelhetjük a kártyát. Bárhogy is járjunk el, adódhatnak problémák. A rendszer újraindítása után menjünk a Control Panel-be, kattintsunk a System ikonra, a megjelenő ablakban pedig válasszuk a Device Manager fület. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a hálózati kártya mellett nem szerepel egy sárga felkiáltójel (amennyiben nincs semmi probléma, akkor nem is látjuk alaphelyzetben a kártya nevét, csak ha a Network Adapters melletti pluszjelre kattintunk egyet). Ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy valamelyik perifériával összeütközött. Ezesetben a hálózati kártya nevére kattintsunk kétszer és a megjelenő ablak első oldalán (a General fül alatt) nézzük meg a Device Status-t. Itt látjuk feltüntetve a felbukkanó problémákat. Ha látunk ilyet, akkor válasszuk a Resources fület, nézzük meg a Conflicting Devices listát, majd kattintsunk a Set Configuration Manually gombra, és a probléma megszüntetése végett válasszunk más I/O tartományt, illetve megszakítás-kérelmet (az ablakban folyamatosan kapunk tájékoztatást, hogy az éppen kiválasztott értéket használja-e már másik periféria). Ha készen vagyunk, indítsuk újra a gépet, és a biztonság kedvéért menjünk vissza a Device Manager-be. Ha most már nem látunk sárga felkiáltójelet, akkor készen állunk a megfelelő protokollok beállítására.
A hálózati szoftver installálása
A Control Panel-ben válasszuk a Network-öt. A megjelenő ablak mutatja meg hálózatunk tulajdonságait. A hálózati kártyának meg kell jelennie az installált hálózati komponensek listájában. Ha nem látjuk, akkor nincs helyesen telepítve. A képen az általunk használt, márkátlan termék mint NE2000 Compatible jelenik meg (a továbbiakban ezen a néven is hivatkozunk rá, de természetesen más gépeken más elnevezés is megjelenhet).
Ellenőrizzük le, hogy a Windows installálta-e már a TCP/IP és az IPX/SPX protokolt a hálózati kártyánkhoz. Ha ugyanis megtörtént, akkor látnunk kell két olyan tételt, hogy IPX/SPX-compatible Protocol -> NE2000 Compatible és TCP/IP -> NE2000 Compatible. Ha nem látjuk őket, akkor magunknak kell feltenni. Nem lesz másra szükség, csak a Windows 95/98 CD-jére. Megjegyzés: a képen a Dial-Up Adapter a modemkapcsolathoz szükséges hálózati komponens, és ehhez van már installálva a két protokoll. Amennyiben viszont nincs például Internet elérés a gépünkön, akkor elképzelhető, hogy ez a hálózati komponens-lista (szinte) teljesen üres.
A TCP/IP és az IPX/SPX protokollok installálása
A komponens-listában jelöljük ki a hálózati kártyát, majd kattintsunk az Add... gombra. A megjelenő ablakban válasszuk a Protocol tételt és kattintsunk itt is az Add... gombra.
Az ennek hatására feltűnő ablakban a bal oldalon jelöljük ki a Microsoft nevét, az ennek nyomán jobb oldalon megjelenő listában pedig válasszuk a TCP/IP-t, majd OK. Ennek hatására újra visszatérünk a Network ablakba, és a listán meg kell jelennie a TCP/IP -> NE2000 Compatible tételnek.
Most ismételjük meg az iménti két lépést, csak ezúttal a Microsoft neve alatti listában a TCP/IP helyett válasszuk az IPX/SPX-compatible Protocol-t.
Most már a Network ablakban meg kell jelennie az IPX/SPX-compatible Protocol -> NE2000 Compatible tételnek is.
Most, hogy készen vagyunk a két protokoll installálásával, meg kell adnunk egy IP-címet és egy subnet mask-ot. A hálózat valamennyi számítógépének egyedi címmel kell rendelkeznie. A hálózati komponens-listában válasszuk ki a TCP/IP -> NE2000 Compatible tételt, majd kattintsunk a Properties gombra.
Ennek hatására megnyílik a TCP/IP Properties ablak. Ha minden igaz, az IP Address fül van kijelölve - itt válasszuk a Specify an IP address-t. Az RFC 1918 előírásainak megfelelően a privát IP címek a következő skálán mozoghatnak: 10.0.0.0 és 10.255.255.255 között; 172.16.0.0 és 172.31.255.255 között; 192.168.0.0 és 192.168.255.255 között. Természetesen ha a hálózaton lévő számítógépek egyikén sincs Internet-elérés (akár modem révén vagy bármilyen más úton), akkor nyugodtan állítsunk be bármit. Mindazonáltal érdemes betartani a korlátokat, hiszen így is elég nagy mozgásszabadságunk maradt. A subnet mask pedig nyugodtan lehet az elterjedt 255.255.255.0 valamennyi gépen. Hagyjuk a WINS, a Gateway és a DNS beállításokat kikapcsolva (Disabled) - ezeket Internetre kötött vagy egyéb nagy hálózatok esetében kell használni.
Mindezek után adjuk meg a számítógép és a munkacsoport nevét a Network ablak Identification fület alatt. A Computer name lehet bármi, de a Workgroup lehetőleg legyen minden gépen ugyanaz, hogy majdan a Network Neighbourhood-ben egy helyen, azonnal láthassuk valamennyi csatlakozott gépet. A következő lépésben installálnunk kell a Microsoft Networking-et is, hogy a LAN-ra csatlakozott gépen kommunikálhassanak egymással, az IPX/SPX és TCP/IP protokollokon át.
Menjünk a Network ablakba, válasszuk az Add...-ot és a megjelenő (már ismert) ablakból a Client-et, majd ismét nyomjuk meg az itteni Add... gombot.
A megjelenő ablakban válasszuk a Microsoft csoportot a bal oldalon, az ennek hatására jobb oldalon megjelenő listában pedig a Client for Microsoft Networks-öt. Megjegyzés: amennyiben már van Dial-Up Adapter a gépünkön és a hozzá szükséges protokollok, akkor a Client for Microsoft Networks mrá valószínűleg installálva van (ezt ellenőrizhetjük a hálózati komponens-listában) és nem kell újra feltenni, bár bajt nem okozhatunk.
Fájl-és nyomtatómegosztás
Ha meg akarjuk osztani meghajtóinkat és/vagy nyomtató(i)nkat (hogy egy másik gépel tudja érni a merevlemezt, írhasson rá és olvashasson róla, illetve nyomtathasson), akkor a Microsoft File and Printer Sharing installálására is szükség lesz. Ehhez a Network ablakból az Add... révén előhívott ablakban válasszuk a Service-t, majd ismét Add...
A megjelenő ablakban a bal oldalon válasszuk ismét a Microsoft-ot, jobb oldalon pedig a File and printer sharing for Microsoft Networks-öt.
Ezután, ha visszatérünk a Network ablakba, a hálózati komponensek listájájának alján meg kell jelennie a File and printer sharing for Microsoft Networks tételnek.
Mindennel készen vagyunk. A biztonság kedvéért a hálózati komponensek listáján válasszuk ki a TCP/IP -> NE2000 Compatible-t és keressük meg a Bindings fület. Itt ellenőrizzük, hogy mind a File and printer sharing, mind a Client for Microsoft Networks ki van-e jelölve (ha van Internet-kapcsolatunk is, akkor a TCP/IP -> Dial-Up Adapter alatt végezzük el ugyanezt az ellenőrzést és ott a File and printer sharing-et kapcsoljuk ki. Ez a LAN szempontjából természetesen mellékes, de a fájl-és nyomtatómegosztás az Interneten felesleges és veszélyes, bár erre valószínűleg maga a Windows is figyelmeztet, amennyiben ezt a lépést elmulasztanánk). Valószínűleg újra kell indítani a gépet dolgunk végeztével, majd a munkaasztalon megjelenő Network Neighborhood ikonra kattintva tudhatjuk meg, hogy kik vannak a hálózatra csatlakoztatva. Amikor először megnyitjuk, legalább két tételnek kell szerepelnie a megjelenő listában: Entire Network és alatta a mi számítógépünk neve, amit a Network ablak Identification füle alatt adtunk meg. Ha így áll a helyzet, akkor minden rendben az adott géppel, már csak a többit kell felkészíteni - és persze ne feledjük ellenőrizni, hogy a hálózati kábelt jól bekötöttük mindenhová, illetve 10Base2 esetén le is van-e zárva a láncolat két 50 Ohmos lezáróval.
A Windows az egyes (beállított) gépek jelenlétét csatlakozásuktól fogva közvetíti a hálózaton át, így amelyik gép elindult és belépett a rendszerbe, meg kell hogy jelenjen a többi, már aktív gép Network Neighborhood-ja alatt, persze elképzelhető, hogy szükség lesz egy kattitnásra a View menü Refresh pontján... Míg a már működő gép érzékeli az új gép bejelentkezését, ennek általában nem szabad 1 percnél tovább tartania, de néhol 15 percre is szükség van, ám ekkor sem kell még kétségbeesni - csak várni. Ha pedig már listánkon a hálózat valamennyi tagja, indulhat bármilyen multiplayer játék, amely támogatja a TCP/IP vagy IPX hálózatokat.
Meghajtó-megosztás
A File and printer sharing-nek hála az adott gépen lévő meghajtókat elérhetővé tehetjük a többi gép számára is. Ehhez menjünk be a My Computer-be és a megosztandó meghajtó ikonján jobb egérgombbal kattintva megjelenik egy repülőmenü. Válasszuk innen a Sharing...-et.
Az így megjelenő ablakban két alapvető választásunk van: Not Shared (nincs megosztva) vagy Shared As:. Utóbbi esetben meg kell adnunk, hogy milyen néven hivatkozhatunk rá a hálózaton (azaz amikor például a Network Neighbourhood-ban rákattintunk valamelyik hálózatba kötött gép nevére, hogy megnézzük, milyen megosztott eszközei vannak, akkor a megosztott eszközök listájában ezen a néven fog szerepelni). Az Access Type-nál megadhatjuk, hogy a többi gépet a megosztott meghajtón csak olvasás (Read-Only) vagy írás és olvasás, azaz teljes hozzáférési jog (Full) illesse meg. Mindkét esetben megadhatunk egy-egy kódot, amit be kell ütnie az illetőnek, aki hozzá akar férni a megosztott meghajtóhoz, illetve, ha a Depends on Password-ot választjuk, akkor mindkettőre megadhatunk egy-egy kódot, és a hálózat többi tagja attól függően kap részleges vagy teljes hozzáférést, hogy melyik kódot üti be (Read-Only Password vagy Full Access Password).
A hálózat többi gépén bármikor megnyithatjuk a megosztott meghajtót, ha a Network Neighborhood-ban kettőt kattintva a megosztott meghajtót tartalmazó gép nevén, megnyitjuk a megosztott eszközök listáját.
De ha azt akarjuk, hogy valamennyi program (Windows Commander, Far, stb.) úgy kezelje a megosztott meghajtót, mintha saját lenne (azaz ne mint hálózati, hanem mint helyi meghajtót tekintse), akkor a megosztott eszközök listáján a meghajtó ikonjára (nevére) jobb egérgombbal megjelenő repülőmenüben a Map Network Drive-ot választjuk...
Akkor a megjelenő ablakban megadhatjuk, hogy milyen betűjellel lássa el az "új helyi" meghajtót, OK, és innentől fogva például a jobb oldali mintaábra szerint a megosztott meghajtó az adott gépen mint D meghajtó érhető el ezentúl.
Nyomtatómegosztás
A File and printer sharing-nek köszönhetően - mint nevéből is adódik - a nyomtatót is megoszthatjuk. Ehhez a Control Panel-ből nyissuk meg a Printers-t, a megjelenő ablakban pedig kattintsunk jobb egérgombbal a megosztandó printeren, és válasszuk a Sharing...-et.
A megjelenő ablakban a meghajtók megosztásánál ismertetett módon válasszuk a Shared As-t és ha akarunk, adjunk meg egy nevet az eszköznek (Share Name). Itt is fűzhetjük kódhoz a hozzáférési jogot (Password).
Innentől fogva bármely másik hálózati gépen, ha a Network Neighborhood-ban a nyomtatót tartalmazó gép nevére kattintva előhozzák a megosztott eszközök listáját, ott lesz köztük a nyomtató is, és nem kell más, csak egy jobb egérgomb a nyomtató ikonján, és a megjelenő repülőmenüben az Install... választása. Így telepíthető a másik gép printere bármelyik hálózati gépen.